Ébredezem. Délelőtt van. Friss tükörtojás és szalonna illata tölti meg a lakásom. Lassan felemelem a fejem. Talán minden csak álom volt? Minden csak a képzeletem szüleménye? Igen, minden bizonnyal. Huszonegyedike van, és Laura épp reggelit csinál nekem. De akkor miért aludtam a kanapén. Felülök, és elkapom a távirányítót, bekapcsolom a tévét, és közben ránézek a fali naptárra.
Huszonnyolcadika. Egy pillanatra ledermedek, majd a fejem a televízió felé fordítom, ahol épp híradó megy, és rólam van szó. Pontosabban egy ismeretlen férfiről, aki megölte a szörnyeteget, ami a tüzet gyújtotta. Csodálatos. Mégsem álom volt. Laura halott, és én tehetek róla. Az életem romokban.
Lassan felkelek a kanapéról, és elindulok a konyhába. Zita egy pólóban áll a tűzhely előtt, és főzőcskézik. Odalépek mellé, és puszit nyomok az arcára, amit viszonoz. Leülök a konyhaasztalhoz, előveszek egy szál cigit. A tegnap éjszaka után már nem törődöm öngyújtó keresgélésével. Apróságok már könnyen mennek. Kinyújtom a bal hüvelykujjam, és megjelenik rajta egy láng. Beletartom a cigaretta végét, és mélyen beleszívok. Megrázom a kezem, a láng kialszik. Ilyen az új életem. Zita befejezi a reggelit, és kirakja elém, majd maga is leül.
Belenézek a hatalmas, barna szemekbe, és elmosolyodom. Ő visszamosolyog rám. Idilli az összkép. Elkezdek reggelizni, és közben beszélgetünk. Nem mágusokról, szörnyekről és apokalipszisről, hanem arról, hogy új munkát kellene keresnem. Ebben egyet értünk. Felajánlja, hogy hozzám költözik, amire a válaszom annyi, hogy ezt még át kell gondolni.
Bájcsevejünket az ajtó felől érkező kopogás zavarja meg. Felállok, és odasétálok, kilesek a kukucskálón. Tivald az. Szemem forgatva nyitok neki ajtót, és beengedem. A piperkőc roma vigyorogva sétál be, és egyből a hátam kezdi csapkodni.
- Gratulálok, more! Nagyon jó volt a tegnapi nap! Jól elrendezted azt a szolgadémont a könyvtárnál! Az a rúgás! Bimm-bumm, és máris taccson a kis szemétláda!
- Azért nem volt olyan kicsi…
Bevezetem a nagyszobába, és leültetem, majd felemelem Zita nadrágját, és kiviszem neki. Rászólok, hogy vegye fel, majd betessékelem őt is a nappaliba, és bemutatom őket egymásnak. Látom Tivald szemén, hogy tetszik neki a leányzó, de aggódva rám tekint, és inkább elzárkózik a mézes mázas szövegeléstől. Jó döntés. A jelenlegi állapotomban kettéfejelném, még ha a barna angyal nem is a barátnőm.
Pár percig méltatnak engem közösen. Nem esik jól. Életemben először nem vagyok büszke. Életem első hőstettje csak aggaszt. Tudom, hogy még többet fognak a nyakamra küldeni. Talán ezért nem fogadtam el egyből Zita ajánlatát. A lány kiszalad kávét főzni, jó húsz perccel később tér vissza. Vagy négy adagot lefőzött, és a nagy termoszban hozza be. Miközben lepakol, megcsörren a telefonom. Viktor az. Arról érdeklődik, hogy feljöhet-e hozzám társalogni. Megemlítem neki, hogy jöjjön csak, de vendégeim vannak. Viszont érdekelni fogja őt a beszélgetés, szóval siessen. Pár perccel később már kopog is az ajtón. Őt is bekísérem. Kezet fog Tivalddal, puszit ad Zitának, és folytatódik a beszélgetés. Én a falnak támaszkodva figyelem. Viktor furán néz rám. Nem emberként vagyok nála számon tartva, hanem valamelyik elmeroggyant fantasy regényét látja bennem. Köszönöm szépen, jó, hogy így néz rám. Igazán megalapozza a barátságunkat. Tivald viszont ferde szemmel néz Viktorra. Kezdünk átmenni argentin szappanoperába, így inkább galléron ragadom a roma mágust, és a konyhába cipelem.
- Mi bajod van Viktorral? – kérdezem halkan, de jelentőségteljesen.
- Hát te nem érzed a szagát?
- Szerinted büdös?
- Nem, nem úgy… A lelkének a szagát.
- A léleknek van szaga?
- Igen, van. És ennek a Viktor gyereknek olyan szaga van, mint a farkas-szellemnek.
- Most ha azzal jössz, hogy Viktor egy vérfarkas, megtéplek.
- Nem, nem, nem. A kettő között van különbség. A vérfarkas teliholdkor átváltozik, és gyilkol, oszt kész. A farkas-szellem egész más. Akiknek a lelkében ott lakozik a Farkas-szellem, azok nem képesek félig farkas, félig ember alakot ölteni, csak kizárólag farkast, vagy embert. De a külsejük lassan változik, megjelennek rajta a farkas jegyei. Hegyes fül, agyarszerű szemfogak, szőrösödnek.
- Viktor eddig is szőrös volt.
- Az más. Még szőrösebb lesz. Fizikailag erősebb és gyorsabb lesz, mint te. Olyan lesz, mint a… Hogy is mondják? Van valami képregényhős, aki minél dühösebb, annál erősebb.
- A Hihetetlen Hulk?
- Ja, minden bizonnyal. Szóval a Farkas-szellem gyermekei pont ilyenek.
- Csodás. Ezt mondd el neki is, biztos örülni fog.
- Áh, én nem ismerem. Mondd el neki te…
Csodás. A rossz hírek hozója én leszek. Beültetem Tivaldot a helyére, Viktort pedig kirángatom. Kezdem úgy érezni magam, mint egy pszichológus. Felvázolom neki a helyzetet, ami közben többször is elsüti az „én nem lehetek büdös egy cigány mellett” mondatot, amiért többször is felpofozom. Úgy néz ki, mindkettejükkel sok időt kell majd töltenem, így nem szeretnék ilyen nagy ellentéteket látni. Eldöntöttem, hogy én leszek kis elmebeteg csapatunk vezetője. Úgy tűnik éjszaka növesztettem némi önérzetet és felelősségtudatot. Feltételezhetően ez még baromira fájni fog, de mindegy. Viktort még megnevelem egy csöppet, majd visszaviszem a csapathoz, és felvetem, hogy rá kéne jönni, mi legyen a következő lépés.
Zita felajánlja, hogy összegyűjt minden lehetséges információt a legendáról. Ezt megszavazzuk, így a leányzó hamarosan távozik is. Sőt, még abba is belemegyek, hogy hozzám költözzön. Viktorral együtt. Kis élet is lesz a lakásban. És legalább ők ketten dolgoznak, nem maradok annyira éhen. Ma valahogy nem vagyok káromkodós hangulatomban.
Miután hármasban maradunk, komoly beszélgetések indulnak a jövőről. Látszólag a romák mágiája már csak pár napig képes fenntartani a rendet és a békét az országban, és utána elszabadul a pokol. A legjobban a szellemterektől kell félni. Ezek olyan területek, ahol a szellemvilág összeér az anyagival, és a nyughatatlan, ártó lelkek képesek hatni az élők világára. Ilyen szempontból főleg a nagy, nyílt terek veszélyeztetettek, szóval lehet, hogy búcsút inthetünk az Alföld egy részének.
A hegyekben megjelenhetnek a Tündéruradalmak, amiktől nem kell tartani egészen addig, amíg nagymértékű fakitermelések nem lesznek, és akkor is csak ijesztő csínyek jönnek majd szembe, semmi más. A komoly gondot a nagyvárosok jelentik, főleg a vámpírok, a gúlok és a trollok miatt.
A vámpírok leginkább a legendák alakjaira hasonlítanak. Ha egy ősatya felbukkan egy városban, igen hamar komoly mértékű infesztációt képes létrehozni: Harminc-negyven vérszívó már igen nagy dolgokra képes, főleg, hogy az emberi elme befolyásolása a lételemük. Az ősatyák olyan vérszopók, akik fizikailag sokkal gyengébbek, de mint egy hangyaboly királynői, összefogják a helyi rajt, és irányítják őket.
A gúlok már más tésztához tartoznak. Könnyű őket felismerni, de ha már rájöttél, hogy gúllal van dolgod, elvesztél. Rothadó hús, kilógó csontok, pokoli fizikai erő, perverzió és vadság jellemzi őket. Élő húst zabálnak, de ha valakit csak megmarnak, akkor egy-két héten belül az is átváltozik, és a kórság terjed. Főleg nyomornegyedekben húzzák meg magukat, leprásnak vagy hajléktalannak álcázzák gyötrelmes külsejüket.
De az igazi problémát még mindig nem ők jelentik, hanem a trollok. Felejtsük el a sok fantasy baromság trolljait: Ezek nem nagydarab, buta lények, hihetetlen testi erővel. A trollok leginkább zöld bőrű, hegyes fülű, éles fogú manókra emlékeztetnek, maximum másfél méter magasak, viszont képesek az élettelent élővé varázsolni. Ha egy troll egy szobor közelébe kerül, pillanatok alatt teremt magának egy szinte elpusztíthatatlan testőrt, aki csak és kizárólag a kis rémséget szolgálja, hogy áldozatokat találjon, azokat elkapja, a gazdájához vigye, aki aztán boldogan lakmározik belőlük. Egy troll, ha eleget eszik, egyszerűen felöklendez egy másikat. Éljen a hatványozódó szörnynépesség.
E mellett még számíthatunk arra, hogy kicsiny hazánkban felbukkannak a farkasemberek, bár ők maximum a Kisalföldön, jöhet pár Turul, akik szintén az Alföld környékén fognak vadászgatni, főleg marhákra és egyéb nagytestű állatokra.
Ezen kívül idetolhatja a képét pár hegyi óriás is. Szép kis summárium, annyi szent. Hogy ezekkel én mit kezdjek, azt nem tudom. Tivald azt mondja, koncentráljak a démonokra, de sajnos elég nehézkesen megy. Viktor egyre jobban beleéli magát ebbe a mágikus világ dologba. Már ott tart, hogy megnézi a mecseki sárkányt. A roma meg még adja alá a lovat, azt állítja, hogy a sárkány nem veszélyes, amíg nem támadod meg, mert értelmes lény, és ha tisztelettel kezeled, még szóba is áll veled. Nocsak. Mit meg nem tud az ember? Lehet még szövetségesre is lelek benne. Tivald távozik, hogy hozzon egy leírást a farkas-szellemekről az én öreg Viktor barátomnak. Szóval kettesben maradunk.
Huszonnyolcadika. Egy pillanatra ledermedek, majd a fejem a televízió felé fordítom, ahol épp híradó megy, és rólam van szó. Pontosabban egy ismeretlen férfiről, aki megölte a szörnyeteget, ami a tüzet gyújtotta. Csodálatos. Mégsem álom volt. Laura halott, és én tehetek róla. Az életem romokban.
Lassan felkelek a kanapéról, és elindulok a konyhába. Zita egy pólóban áll a tűzhely előtt, és főzőcskézik. Odalépek mellé, és puszit nyomok az arcára, amit viszonoz. Leülök a konyhaasztalhoz, előveszek egy szál cigit. A tegnap éjszaka után már nem törődöm öngyújtó keresgélésével. Apróságok már könnyen mennek. Kinyújtom a bal hüvelykujjam, és megjelenik rajta egy láng. Beletartom a cigaretta végét, és mélyen beleszívok. Megrázom a kezem, a láng kialszik. Ilyen az új életem. Zita befejezi a reggelit, és kirakja elém, majd maga is leül.
Belenézek a hatalmas, barna szemekbe, és elmosolyodom. Ő visszamosolyog rám. Idilli az összkép. Elkezdek reggelizni, és közben beszélgetünk. Nem mágusokról, szörnyekről és apokalipszisről, hanem arról, hogy új munkát kellene keresnem. Ebben egyet értünk. Felajánlja, hogy hozzám költözik, amire a válaszom annyi, hogy ezt még át kell gondolni.
Bájcsevejünket az ajtó felől érkező kopogás zavarja meg. Felállok, és odasétálok, kilesek a kukucskálón. Tivald az. Szemem forgatva nyitok neki ajtót, és beengedem. A piperkőc roma vigyorogva sétál be, és egyből a hátam kezdi csapkodni.
- Gratulálok, more! Nagyon jó volt a tegnapi nap! Jól elrendezted azt a szolgadémont a könyvtárnál! Az a rúgás! Bimm-bumm, és máris taccson a kis szemétláda!
- Azért nem volt olyan kicsi…
Bevezetem a nagyszobába, és leültetem, majd felemelem Zita nadrágját, és kiviszem neki. Rászólok, hogy vegye fel, majd betessékelem őt is a nappaliba, és bemutatom őket egymásnak. Látom Tivald szemén, hogy tetszik neki a leányzó, de aggódva rám tekint, és inkább elzárkózik a mézes mázas szövegeléstől. Jó döntés. A jelenlegi állapotomban kettéfejelném, még ha a barna angyal nem is a barátnőm.
Pár percig méltatnak engem közösen. Nem esik jól. Életemben először nem vagyok büszke. Életem első hőstettje csak aggaszt. Tudom, hogy még többet fognak a nyakamra küldeni. Talán ezért nem fogadtam el egyből Zita ajánlatát. A lány kiszalad kávét főzni, jó húsz perccel később tér vissza. Vagy négy adagot lefőzött, és a nagy termoszban hozza be. Miközben lepakol, megcsörren a telefonom. Viktor az. Arról érdeklődik, hogy feljöhet-e hozzám társalogni. Megemlítem neki, hogy jöjjön csak, de vendégeim vannak. Viszont érdekelni fogja őt a beszélgetés, szóval siessen. Pár perccel később már kopog is az ajtón. Őt is bekísérem. Kezet fog Tivalddal, puszit ad Zitának, és folytatódik a beszélgetés. Én a falnak támaszkodva figyelem. Viktor furán néz rám. Nem emberként vagyok nála számon tartva, hanem valamelyik elmeroggyant fantasy regényét látja bennem. Köszönöm szépen, jó, hogy így néz rám. Igazán megalapozza a barátságunkat. Tivald viszont ferde szemmel néz Viktorra. Kezdünk átmenni argentin szappanoperába, így inkább galléron ragadom a roma mágust, és a konyhába cipelem.
- Mi bajod van Viktorral? – kérdezem halkan, de jelentőségteljesen.
- Hát te nem érzed a szagát?
- Szerinted büdös?
- Nem, nem úgy… A lelkének a szagát.
- A léleknek van szaga?
- Igen, van. És ennek a Viktor gyereknek olyan szaga van, mint a farkas-szellemnek.
- Most ha azzal jössz, hogy Viktor egy vérfarkas, megtéplek.
- Nem, nem, nem. A kettő között van különbség. A vérfarkas teliholdkor átváltozik, és gyilkol, oszt kész. A farkas-szellem egész más. Akiknek a lelkében ott lakozik a Farkas-szellem, azok nem képesek félig farkas, félig ember alakot ölteni, csak kizárólag farkast, vagy embert. De a külsejük lassan változik, megjelennek rajta a farkas jegyei. Hegyes fül, agyarszerű szemfogak, szőrösödnek.
- Viktor eddig is szőrös volt.
- Az más. Még szőrösebb lesz. Fizikailag erősebb és gyorsabb lesz, mint te. Olyan lesz, mint a… Hogy is mondják? Van valami képregényhős, aki minél dühösebb, annál erősebb.
- A Hihetetlen Hulk?
- Ja, minden bizonnyal. Szóval a Farkas-szellem gyermekei pont ilyenek.
- Csodás. Ezt mondd el neki is, biztos örülni fog.
- Áh, én nem ismerem. Mondd el neki te…
Csodás. A rossz hírek hozója én leszek. Beültetem Tivaldot a helyére, Viktort pedig kirángatom. Kezdem úgy érezni magam, mint egy pszichológus. Felvázolom neki a helyzetet, ami közben többször is elsüti az „én nem lehetek büdös egy cigány mellett” mondatot, amiért többször is felpofozom. Úgy néz ki, mindkettejükkel sok időt kell majd töltenem, így nem szeretnék ilyen nagy ellentéteket látni. Eldöntöttem, hogy én leszek kis elmebeteg csapatunk vezetője. Úgy tűnik éjszaka növesztettem némi önérzetet és felelősségtudatot. Feltételezhetően ez még baromira fájni fog, de mindegy. Viktort még megnevelem egy csöppet, majd visszaviszem a csapathoz, és felvetem, hogy rá kéne jönni, mi legyen a következő lépés.
Zita felajánlja, hogy összegyűjt minden lehetséges információt a legendáról. Ezt megszavazzuk, így a leányzó hamarosan távozik is. Sőt, még abba is belemegyek, hogy hozzám költözzön. Viktorral együtt. Kis élet is lesz a lakásban. És legalább ők ketten dolgoznak, nem maradok annyira éhen. Ma valahogy nem vagyok káromkodós hangulatomban.
Miután hármasban maradunk, komoly beszélgetések indulnak a jövőről. Látszólag a romák mágiája már csak pár napig képes fenntartani a rendet és a békét az országban, és utána elszabadul a pokol. A legjobban a szellemterektől kell félni. Ezek olyan területek, ahol a szellemvilág összeér az anyagival, és a nyughatatlan, ártó lelkek képesek hatni az élők világára. Ilyen szempontból főleg a nagy, nyílt terek veszélyeztetettek, szóval lehet, hogy búcsút inthetünk az Alföld egy részének.
A hegyekben megjelenhetnek a Tündéruradalmak, amiktől nem kell tartani egészen addig, amíg nagymértékű fakitermelések nem lesznek, és akkor is csak ijesztő csínyek jönnek majd szembe, semmi más. A komoly gondot a nagyvárosok jelentik, főleg a vámpírok, a gúlok és a trollok miatt.
A vámpírok leginkább a legendák alakjaira hasonlítanak. Ha egy ősatya felbukkan egy városban, igen hamar komoly mértékű infesztációt képes létrehozni: Harminc-negyven vérszívó már igen nagy dolgokra képes, főleg, hogy az emberi elme befolyásolása a lételemük. Az ősatyák olyan vérszopók, akik fizikailag sokkal gyengébbek, de mint egy hangyaboly királynői, összefogják a helyi rajt, és irányítják őket.
A gúlok már más tésztához tartoznak. Könnyű őket felismerni, de ha már rájöttél, hogy gúllal van dolgod, elvesztél. Rothadó hús, kilógó csontok, pokoli fizikai erő, perverzió és vadság jellemzi őket. Élő húst zabálnak, de ha valakit csak megmarnak, akkor egy-két héten belül az is átváltozik, és a kórság terjed. Főleg nyomornegyedekben húzzák meg magukat, leprásnak vagy hajléktalannak álcázzák gyötrelmes külsejüket.
De az igazi problémát még mindig nem ők jelentik, hanem a trollok. Felejtsük el a sok fantasy baromság trolljait: Ezek nem nagydarab, buta lények, hihetetlen testi erővel. A trollok leginkább zöld bőrű, hegyes fülű, éles fogú manókra emlékeztetnek, maximum másfél méter magasak, viszont képesek az élettelent élővé varázsolni. Ha egy troll egy szobor közelébe kerül, pillanatok alatt teremt magának egy szinte elpusztíthatatlan testőrt, aki csak és kizárólag a kis rémséget szolgálja, hogy áldozatokat találjon, azokat elkapja, a gazdájához vigye, aki aztán boldogan lakmározik belőlük. Egy troll, ha eleget eszik, egyszerűen felöklendez egy másikat. Éljen a hatványozódó szörnynépesség.
E mellett még számíthatunk arra, hogy kicsiny hazánkban felbukkannak a farkasemberek, bár ők maximum a Kisalföldön, jöhet pár Turul, akik szintén az Alföld környékén fognak vadászgatni, főleg marhákra és egyéb nagytestű állatokra.
Ezen kívül idetolhatja a képét pár hegyi óriás is. Szép kis summárium, annyi szent. Hogy ezekkel én mit kezdjek, azt nem tudom. Tivald azt mondja, koncentráljak a démonokra, de sajnos elég nehézkesen megy. Viktor egyre jobban beleéli magát ebbe a mágikus világ dologba. Már ott tart, hogy megnézi a mecseki sárkányt. A roma meg még adja alá a lovat, azt állítja, hogy a sárkány nem veszélyes, amíg nem támadod meg, mert értelmes lény, és ha tisztelettel kezeled, még szóba is áll veled. Nocsak. Mit meg nem tud az ember? Lehet még szövetségesre is lelek benne. Tivald távozik, hogy hozzon egy leírást a farkas-szellemekről az én öreg Viktor barátomnak. Szóval kettesben maradunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése