De elkések, mire elkaphatnám, már elrugaszkodik, és beleveti magát a vízbe. Dermedten nézek pár másodpercig a vízre, majd legyintek. A húgom hisztérikus rohamait majd később rendezem le, most először a gyíkot veszem kezelésbe.
Lassan visszaballagok a barlang nagytermébe, és ránézek a hüllőre. A pikkelyes ragadozó érdeklődve néz rám, majd felemeli a fejét, és megrázza.
- Családi problémák? – Kérdi kissé gúnyos hangon.
- Te csak ne avatkozz bele.
- Most, hogy nincs itt a kard, nem vagyok olyan védtelen, mint eddig.
- Mi?
- A kard miatt veszítettem az erőmből. De most, hogy a lány elvitte, minden probléma nélkül darabokra téphetlek.
- Érdekes tényállás. De most beszéljünk másról.
- Beszéljünk a húgodról.
- Minek?
- Olyasmi ő, amivel fontos, hogy számolj.
- Egészen pontosan miért?
- Ő egy káoszlény.
- Egészségedre!
- Ó, milyen tudatlan vagy! – A sárkány látványosan megforgatja szemeit. – A káoszlények olyan teremtmények, kiknek testében vadul kavarog a mágia. Bármi lehet belőle: Vámpír, démon, troll, tündér, farkasember, tengu, szellem, ghoul, de akár még sárkány is.
- Te ezt komolyan mondod?
- Nem, csak unatkozom, és hülyeségeket beszélek. – Ennyi erővel egy szarkazmus táblát is felemelhetett volna. – Persze, hogy komolyan mondom.
- Csodálatos… - Sóhajtok, és leülök egy kőre. – Miért zúdít a nyakamba a sors mindent?
- Azért, mert te vagy az egyike a hét kiválasztottnak.
- Tudom. Én vagyok Morgó.
- Egészségedre… - Most ő játssza el azt, amit pár másodperce én.
- A hét törpe? Nem vágod?
- Nem feltétlenül.
- Aha. Nos, olvass kicsit többet.
- Miért kerestél fel egészen pontosan, Kiválasztott?
- Mert szeretném megkérdezni, hogy mit tudsz a démoni invázióról.
- Nem sokat. De sötét erők gyülekeznek. – Komolyan, a fazon egy kliségyűjtemény. – Viharfelhők kavarognak a fejünk fölött. Ezernyi árny vetül a jövő szövedékére.
- Még pár közhelyet, ha kérhetném…
- Nagyon vicces. De nem hagyhatom el egy darabig ezt a barlangot.
- Miért?
- Mert megszeghetetlen esküt tettem valakinek.
- Kinek?
- Egy mágus járt nálam, és megesketett, hogy amíg nem találom meg a lovasom, nem léphetek innen ki.
- Nagyon csodálatos. És mondd csak… - Ekkor hallom meg a hihetetlenül erős döndülést valahonnan. – Ez mi volt?
- A felszínről jött.
- ANGI! – Üvöltöm, és már rohanok is teljes erőmből a tó felé. Belevetem magam, és úszom. A víz felszíne fölött már vörös villanásokat látok, a robbanások és becsapódások zajai áttörnek a folyadékon is.
Magam mögött felhevítem a vizet, ami gőzzé válik, és szinte kirobbant engem a felszínen át. Ahogy leérkezem, víztől csöpögve, hihetetlen látvány tárul a szemem elé.
Angi a kezében a karddal áll, két levágott, különös teremtmény holtteste előtt. A lények vagy két méter magasak lehettek éltükben, két kéz, két láb, egy fej. Leginkább a minotaurusz ábrázolásokra emlékeztetnek. De megtekinthetem az élő példányokat is, mert vannak még vagy húszan. Vezetőjük egy öltönyös ficsúr, vörösen világító szemekkel. Nagyot sóhajtok: Még egy kaszás. Angi nem öltözött fel, nem volt ideje, még mindig úgy van, ahogy volt: Farmer és melltartó, zokni, cipő, póló nélkül. A bikafejűek tökéletes körben állnak körülöttünk. És van még velünk valaki.
Fekete, sörteszerű haj, kecskeszakáll, vidám tekintet, System of a Down póló: Gábor, akit a buszon ismertem meg. Mellette ott áll impje is, bár most hirtelen jó fél méterrel magasabb, mint a korábban látott harminc centis apróság, a kezei között pedig egy komplett handzsárt szorongat. A fiatalember egy könyvet tart a bal kezében, jobbjában pedig egy vörös színű energiagömb pulzál.
- Itt meg mi a franc folyik? – Morgom magamnak, és gyorsan odarohanok testvérem mellé. – Mi történt?
- Valahogy ránk találtak. Megtámadtak, de az első hullámot visszavertem. – Válaszolja Angi.
- És ő mit keres itt?
- Kábé most bukkant fel a szürke kutyával együtt, és mellénk álltak. Állítólag a démonok ellenségei.
- Te Gábor! – Szólok oda a boszorkánymesternek. – Hogy kerültél ide?
- Olyan érzésem volt, hogy itt kell lennem.
- Akkor már csak egyet nem értek. – Mondom, és ezzel előrébb lépek, a kaszásra meredve. – Ti meg hogy a pokolba jöttetek rá, hogy hol vagyunk? – Üvöltöm oda, majd körülnézek. – Jah, hogy föld alatt vagyunk egy rohadt nagy kőfejtőben is. Ez baromi érdekes logika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése